Halihó
drágaságaink!
Sajnáljuk
az egy hónapos kihagyást, de elvoltunk havazva a szalagavatóval és az
érettségivel. Nem ígérjük, hogy nem lesz még ilyen, de próbálunk pár napos
késésekkel ide érni, szóval kérünk titeket legyetek türelmesek, igyekezni
fogunk!
Vivi&Flóraa
6. fejezet
*Valerie*
"Március
14."
„Amikor megláttam kisírt szemeit
legszívesebben lefejeltem volna azt aki bántotta. Egy olyan lány, mint ő nem
érdemli meg, hogy fájdalmat okozzanak neki. Ahhoz túl jó volt.” - Justin Bieber
Miután
Justin hazavitt azon a márciusi napon, valami megváltozott. De még mindig
bizalmatlan voltam vele, egyszerűen csak féltem. Rettegtem, hogy megint én
leszek kihasználva. De rá kellett jönnöm, hogy nélküle unalmasak a napjaim.
Legszívesebben soha többé nem mennék iskolába, mert napok óta én vagyok a
célpont, mert Brandon elmondta, hogy megfektetett. Minden szőke cica baba
rajtam röhögött és úgy éreztem tök egyedül vagyok. Az sem segített a
helyzetemen, hogy a tanácsadó felkért mondjam én a ballagáson a búcsúztató
szöveget, amit mindig az évfolyam első mond. Tudtam, hogy akkor már nagy hasam
lesz ezért is féltem.
Miután
haza értem boldogan vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok otthon, így bátran
utat engedtem a könnyeimnek, kijött belőlem minden feszültség, minden fájdalom.
A kétségektől remegtem és életemben először úgy éreztem jól esne egy ölelés.
Soha nem éreztem még magamat ennyire egyedül, mint az nap. Ott ültem a fürdőben
össze kuporodva, könnyes szemmel és csak
arra tudtam gondolni, hogy legszívesebben eltűnnék innen örökre. Könnyeim nem
akartak elfogyni, a csengő pedig nem akart elhallgatni. Legszívesebben
felüvöltöttem volna, hogy takarodjon. De nem tehettem. Így arcomat megtörölve
álltam fel és mentem a bejárati ajtóhoz. Mikor kinyitottam Justint találtam
ott, akire álmaimban sem gondoltam volna. A mosoly lehervadt a szájáról mikor
megpillantott és hihetetlen de aggódást láttam a szemeiben. Ami annyira meg
melengette a szívemet, hogy egy halvány mosoly játszott az ajkaimon.
-
Mi a baj? - kérdezte csendesen és közelebb lépve végig simított az arcomon.
Ellenkezni akartam de időt se hagyott rá. Egyik tincsemet arrébb tűrte én pedig
zavarban voltam a közelségétől. - Ne mondd, hogy semmi. Ki bántott?
-
Túl hosszú mese - ráztam meg a fejemet.
-
A kocsiban elmondhatod míg oda érünk a mozihoz - karolta át lazán a vállamat.
Nem tudom miért, de elmondtam neki, hogy napok óta bántanak, hogy a szurkoló csajok célpontja vagyok. Megrémített, mennyire őszinte vagyok. - S miért pont
most? - kérdezte és megállt a pirosnál, érdeklődve nézte ahogyan nehezen veszem
a levegőt.
-
Brandon... - ejtettem ki azt a nevet ami örökre kisérteni fog, s a legrosszabb
rémálmaimban szerepelni. - Az egyik buliban, ahol minden végzős ott volt,
lefeküdtem vele és... ő elmondta. De az a vicc, hogy ez volt életem első
bulija. Mostanában minden a feje tetejére állt. Eddig sem voltam senkinek sem
jó, a barátaim elhagytak, miután… - nyeltem egy nagyot. – Miután kitudódott
minden. Senki nem beszél velem, otthon a jó kislányt kell tettetnem, míg a
szabadidőmben csak a tanulással foglalkozom. Nem tudom mit kéne kezdenem az
életemmel. A legjobb az egészben, hogy pár napja még csak érdekelni sem
érdekelt a zenéd, most meg melletted ülök a kocsidban és mesélek, mintha
annyira jóban lennénk. Nem tudok kiigazodni magamon, azon pedig végképp nem,
hogy a napokban miért érdeklődtél irántam.
-
Ezt már megbeszéltük nem? Ne foglalkozz ezzel, itt vagyok és leszek is,
segítek, ha tudok, jó? Próbálok barátokat szerezni, és most épp te vagy a
jelölt, ne akard, hogy ez megváltozzon. Tudod nekem sem egyszerű minden.
-
Értem, felfogtam. – Bólintottam feltett kezekkel. – Mit is nézünk a moziban? –
kérdeztem mosolyogva.
-
Igazából fogalmam sincs, gondoltam ne hozzám menjünk a zárt terembe, hanem
emberek közé, de ha meglátnak lehet le kell mondanod róla.
-
Valahogy túlélem, viszont nekem megfelelt volna egy otthon ülős este is. Az
emberektől mostanában hánynom kell… - mosolyogtam kényszeredetten, Justin felnevetett.
Pedig ha tudta volna, hogy halál komolyan gondoltam ezt az egészet, a tömegtől
felfordult a gyomrom, az orvosom is eltiltott az embercsoportoktól, viszont ezt
nem mondhattam Justinnak.
-
Azt hiszem akkor kérek neked egy hatalmas popcornos dobozt, hátha szükséged
lesz rá… - nevetett.
-
Hálám örökké üldözni fog…
A
mozibüféhez érve megkaptam a dobozom, plusz egy nachost, majd beültünk a
terembe. Persze a leghátsó sorba, Justin sapkában a fején. Kicsit sem éreztem
magam hülyén, hiszen illetlenség volt ez a részéről, de nem akartam belekötni a
rejtőzködési módjába, ha neki így volt jó…
-
Ugye nem romantikus vígjáték? – kérdeztem reménykedve. Justin először hülyén
nézett rám, majd megrázta a fejét.
-
Nem azért hoztalak el, hogy sírj, hanem, hogy jól érezd magad. Csak vígjáték,
szóval nyugi – mosolygott. Megkönyebbülten fújtam ki a levegőt, s mosolyogtam
rá. A villany hirtelen lekapcsolódott, majd a kivetítőn megjelent a
legváratlanabb film cím, amit el sem képzeltem volna a jelen helyzetben. Hiszen
már régóta nem is adták a mozikban.
-
Nem hiába Justin Bieberrel jöttem moziba! – kacagtam fel. Hihetetlenül vicces
volt, ahogy ott virított a vásznon a Másnaposok 2 első képkockája.
-
Én mondtam, hogy jó lesz… Megérte a fáradságot! – vigyorgott. Majdnem újra
elnevettem magam, de nem akartam, hogy az emberek ránk figyeljenek, így közelebb
hajoltam hozzá, adtam az arcára egy
puszit, s megöleltem. Azt hiszem előnnyel és hátránnyal is jár, ha
Justin Bieber a barátom.
