20.

20. fejezet

*Justin*

„Április 30. – Május 07.”

„Apuka lesz. Ez a mondat valahol mélyen összetört bennem valamit, talán a szívemet.”

– Valerie Lee

Hogy tehettem ezt? Hogy lehettem ekkora tuskó? Azt még meg tudta volna emészteni, ha Nadine emlegetem álmomban, de hogy itt találta Melanie-t, azt már biztos, hogy nem. Nem is értem magam, hisz fájdalmat okoztam neki és magamnak is. Az egész kurva élet rettenetesen fájt. Én szerettem ezt a lányt, s nem érdekelt Nadine, vagy Mel, csak ő. Viszont ezt elcsesztem. Nem is tudom magamnak megmondani mennyire.

Tehetetlen dühömben a hajamat markolásztam, s csak néztem magam elé. Szörnyen éreztem magam, s amit Melanie nyújtott, az nem vigasz volt, hanem egy csepp öröm, mégis szégyelltem magam érte. A barátom volt, és ezzel bebizonyítottam V előtt, hogy nem számít semmi, még a barátság sem szent számomra.

Nem tudtam megvárni, míg az egyikük lejön az emeletről, így felmentem utánuk. Féltem, hogy veszekedésbe torkollik a kettejük közötti barátság is. Jól tippeltem, egymással szemben álltak, nem vettek észre, így csendben hallgattam mit mondanak, de V monológjának a végére értem csak fel.

- …Hanem azért megyek el, mert a gyerekem apja mellett akarok lenni. Egy családot akarok, hírességek nélkül akarom élni az életemet.

- Mit mondtál nekem? – kérdezte vészjóslóan Mel, felemelte a karját, hogy megüsse V-t, de gyorsan elkaptam a karját. Valerie felnézett rám, én pedig csendben vártam. Nem tudtam mit kezdhetnék ezzel a lánnyal. Fogalmam sem volt mivel sérthette meg Melanie-t, viszont nagyon is sikerült neki. Ennyire mérgesnek még soha nem láttam.

- Itt van a csávód – vetettem oda Valerie-nek és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is, közben Mel is lelépett. Nem is figyeltem másra, csak a szobában maradt lányra, de annyira eltökéltnek tűnt, s amikor rám nézett szikrázott a szeme. Megrettentem, hogy itt hagy egyedül. Mégis végignéztem, ahogy kihúzza a bőröndöket, fel akartam ajánlani a segítségem, de tudtam, előbb halna meg, minthogy elfogadja.

Megálltam az ablakban, s csak néztem, ahogy az a seggfej mosolyogva segített neki, miközben még simogatta is! Nem tudtam mit képzel magáról, de ha azt hitte, hogy jobb nálam, akkor nagyon is tévedett. Én voltam, aki a terhes barátnőjét hazavitte Disneyland-ből, mert ő otthagyta, én voltam az, aki törődött vele, befogadta, s féltette, aki felajánlotta, hogy segít felnevelni a gyereket, csak mert belezúgtam az édesanyjába. Én és nem ő!

Idegesen bámultam őket, mígnem azon kaptam magam, hogy rohanok a bejárati ajtóhoz. Az a szemét barom megcsókolta! Az én házam előtt csókolózott. Ez olyan kép volt, amit nem tudtam kiverni a fejemből…

A magam iránt érzett szánalom felülírt engem. Mindenki keresett, a menedzserem, édesanyám, a barátaim, de senkivel sem akartam beszélni, így elszigetelődtem. Senki sem érdekelt, csak V, ő viszont Brandon nyavalyás hülyeségeit hallgatja, miközben rám gondol. Ezt tudtam, láttam rajta, hogy fáj neki, amit tettem, akaratlanul is. Így reménykedéssel töltöttem a napjaimat, néha zenéltem is, vagy csak feküdtem és olvastam, ezzel csak azt érve el, hogy még nyomorultabbul érezhessem magam.

- Justin azonnal nyisd ki ezt a kurva ajtót, különben kiszedetem a zárat! – dörömbölt Leila az ajtón. Azt sem értettem hogyan jutott be a birtokra, de rá kellett jönnöm, hogy ez a lány mindig mindent tud rólam, így a jelszóval védett kapu nem okozhatott neki akadályt. Fejemet rázva nevettem fel akaratosságán. Hihetetlen volt. Nem elég, hogy éjjel nappal csörgött a telefonom, még meg is jelent a küszöbömön. – Hallod! Nyisd ki! Elegem van! Justin! – kiabált. Belül jólesett a törődése, de nem akartam vele beszélni. – Bieber, utoljára mondom! Ha nem nyitod ki, nem kell attól félned, hogy bárkit még egyszer teherbe ejtesz!

Ebben a pillanatban, erre a mondatra megdermedtem. Elindultam kinyitni az ajtót, tudnom kellett mi történt a saját életemben, míg én távol voltam. Mert bármilyen nevetséges nekem nem szükséges ott lennem, ahhoz, hogy az életem pörögjön tovább.

- Én nem ejtettem senkit teherbe – suttogtam, majd újra elismételtem kicsit hangosabban.

- Akkor húzz ki a való világba drága barátom, mert Melanie mindenkinek ezt újságolja, és a sajtó is közölte a kellemes meglepetést! Ne akard, hogy elmondjam Valerie hogy érzi magát, te idióta.