19.

Sziasztok!

Nincs mentségünk, tényleg. De megírjuk, befejezzük a történetet. Reméljük valaki még olvassa! A következő fejezetek megvannak. Szóval jó olvasást hozzá! :)

19. fejezet

*Valerie*

„Április 30.”

„Úgy éreztem, hogy meghalok abban a pillanatban, amikor láttam, hogy megcsókolja őt az a tahó. Hiszen neki adtam a szívemet, s magával is vitte. Nadine után még egy lány törte össze.” –Justin Bieber

Bementem a vendégszobába és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Remegtem az idegtől, legszívesebben sírni támadt volna kedvem. A tudat az, hogy Justinnak csak ennyit jelentettem égetett és mart. El se hittem, hogy ilyen egyszerűen Mel karjaiba kereste a megnyugvást. A kezembe fogtam Nadine könyvét és elgondolkozva néztem. Kevés idő alatt annyi minden változott meg, megint felfordult az életem. Visszatettem az éjjeli szekrényre a könyvet. Elővettem a telefonomat és küldtem egy üzenetet Brandonnak, hogy jöjjön értem. Vele akartam tölteni a napom többi részét. Elfelejtve minden mást. Főleg Justin csókjait, mosolyát és minden kedves emlékemet akartam kitörölni az emlékezetemből.

Az utolsó ruhadarabot hajtottam össze amikor Mel besétált a szobámba és könyörtelenül rám nézett.

-  Én figyelmeztettelek, hogy a megbántod velem lesz gondot. Én nem tudtam eddig a titkodról, bár ha jobban bele gondolok, azt hiszem Justin sajnált téged, mert kölyköd lesz – nézett rám gonoszan. El sem hittem, hogy ezt a lányt a barátomnak tartottam. Ijesztőnek tartottam és legszívesebben elrohantam volna – Miután elmész innen mindenkinek jobb lesz. Justinnak és nekem is. Bár téged egy kicsit sajnállak, hiszen mihez fogsz most kezdeni? Egyedül maradtál kicsi, drága, naiv Valerie.

-  Te vagy a naiv – néztem kihívóan a szemeibe. – Azt hiszed Justin többet akar majd tőled? Eddig se akart téged, szerinted majd pont ez után fog téged választani? Hagyj, mondjak el neked valamit. Én elmegyek, nem fogom többet felkeresni Justint, de nem azért, mert ő akarja ezt vagy, mert neked jobb így. Hanem azért megyek el, mert a gyerekem apja mellett akarok lenni. Egy családot akarok, hírességek nélkül akarom élni az életemet.

-  Mit mondtál nekem? – kérdezte vész jóslóan, felemelte a karját, hogy megüssön, de egy kéz megakadályozta ebben. Felnéztem Justinra aki csendbe nézett rám, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Annyira, szánalomra méltó volt. A fájdalom a szemeiben, nekem is fájdalmat okozott.

-  Itt van a csávód – vetette oda nekem és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment. Minden szó nélkül léptem ki a szobából, utána a két bőröndöt magam után húzva hagytam el Justin Bieber otthonát. Brandon mosolyogva lépett ki az autóból és vette el tőlem a csomagokat. Berakta őket a csomagtartóba és óvatosan megsimogatta a fejemet. Éreztem egy égető tekintetet magamon. Hátra fordultam és megpillantottam az ablakban álló Justint. Felidegesített, olyan birtoklónak tűnt, mintha senki se szerethetne engem rajta kívül.

-  Csókolj meg – mondtam Brandonnak, aki először meglepődött aztán elvigyorodott. Teljesítette a kérésemet és egy hosszú, szenvedélyes csók részese lehettem.

Brandon először elvitt a nagymamájához ahol ki tudtam pakolni utána közölte, hogy elmegyünk az első randinkra. Izgultam és ideges is voltam egyben, de egyáltalán nem vártam lelkesen. Talán egy kissé képmutatónak tűnhettem, de én tényleg egy család akartam lenni vele. De nem tudtam kiverni fejemből a bánatos barna szemeket. Szorongtam az érzéseimtől.

-  Ez hülyén fog hangzani, de ez lesz életem első randija – vallotta be Brand, én pedig elmosolyodtam. Ilyenkor annyira más embernek tűnt, talán kissé ártatlannak is.

-  Nekem is, szóval ne félj. Ezen a terepen mindketten tapasztalatlanok vagyunk – mondtam, miközben ránéztem. Szexi volt vezetés közben, nekem pedig melegem lett. Biztosan a hormonok miatt vagyok ilyen. Megállt a piroson és egyik kezével megfogta az enyémet. Filmekbe rengetegszer lehetett azt látni, hogy a szerelmes párok még az autóban se engedik el egymás kezét. Tényleg furán éreztem magam. Jól esett érintése és a törődése, de nem tudta felejtetni velem az elmúlt pár hónapot ahol helyette Justin volt velem. Utáltam, hogy nem tudom kiverni a fejemből.

A tengerparton sétáltunk egymás mellett, kínos volt a hangulat. Egyikünk se tudta mi tévő legyen, hogy mi lenne a helyes. Brandon hirtelen megfogta a kezemet és úgy mentünk tovább. Arcárról letörhetetlen volt a mosoly, én pedig éreztem, hogy vörösödöm.

-  Eszünk egy fagyit? – kérdeztem és szememmel egy bódét kezdtem keresni.

-  Persze, gyere – húzott maga után és a kínálatot kezdte nézni. – Mit kérsz?

-  Egy gombóc málnát és egy csokit – soroltam és közben megakadtam egy ízesítésen. Tudtam, hogy kinek a kedvenc fagyija a rágógumis. – Egy rágógumi ízesítésűt is kérek.

-  Én egy citrom, eper, vaníliát kérek – sorolta a rendelését. Miután megkaptuk a hideg finomságot leültünk egy közeli padra, ami pont a tengerre nézett. Romantikus volt, én pedig boldog voltam vele, de akkor is arra tudtam gondolni, hogy Justin lefeküdt Mellel. – Remélem lányunk lesz.

-  Tessék? Miért? – kérdeztem halkan ő pedig elmosolyodott.

-  Legyen olyan szép, ártatlan, kedves, mint te. Örökölje a mosolyát tőled és ne legyen olyan féreg mint én – mondta halkan és óvatosan átkarolta a vállamat.

-  Nem vagy rossz ember Brandon. Na, jó csak egy kicsit. De majd én megjavítalak – nevettem halkan, nem akartam komoly témákról beszélgetni, mert csak félig voltam ott lélekben.

Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy mennyivel lenne más a gyerekem élete ha Justinnal nevelném fel, amikor valami hideget éreztem meg az arcomon. Meglepődve néztem rá Brandonra, aki egyszerűen rám kent egy kis fagyit. Felnevettem és belemártottam az ujjamat a barna csokiba és egy szívet rajzoltam Brand arcára. De ő még egy adat fagyit juttatott az arcomra. Ezt addig folytattuk, amíg nem lettünk tiszta ragacsosak.

-  Itt még tiszta vagy – jegyezte meg és az ajkaimra kent a fagyijából. Hitetlenkedve néztem rá, már éppen le akartam nyalni ajkaimról, amikor oda hajolt hozzám és egy rövid, de annál édesebb csókot lehelt ajkaimra.