8.

Sziasztok!

A következő fejezet még a héten várható! Jó olvasást! (: 

Flóraa&Vivi

8. fejezet

*Valerie*

„Április 8.”

„Justin szerencsés volt. Három lány is szerelmes volt belé. Az egyik az exe. A második lány mindent meg fogok tenni azért, hogy megszerezze őt. A harmadik még nem is tudja mit érezz valójában. Már csak az volt a kérdés, hogy Justin kit szeret.” - Leila King

Az elmúlt pár hétben teljesen a feje tetejére állt a világom. Hétköznaponként tanulás helyett Justinal vagy Melanie-val voltam. Hétvégente utcában lakó Andrews ikrekre vigyáztam. Akik a maguk 2 évével tüneményesek voltak. Nem csak jó gyakorlás volt ez, hanem pénzt is kerestem. De nem csak ezek miatt változott meg minden. Az iskolában mindenki rólam és Justinról beszélt. Az újságokban úgy szerepeltem, mint Justin Bieber új barátnője. Anyáék elkönyvelték, hogy lázadok. Mindenki azt hitte, hogy Justin miatt változtam meg. Pedig csak részben. Justin a jobbik felem, a barátom volt. Az autóban ültem és éppen úton voltam Justinhoz, mert be akart mutatni egy barátjának. Izgultam hiszen rengeteget mesélt már Leila-ról, és tudtam, hogy a lány ismeri Nadinet. Sőt tudomásom szerint a két lány jóban van. Leparkoltam a hatalmas ház előtt és félve szálltam ki a kocsiból. Miután becsengettem nyílt az ajtó és Melanie-t pillantottam meg. Meglepődtem hiszen Justin nem szólt, hogy ő is itt lesz. Nem igazán terveztünk hármas programokat. Ha Justin is ott volt Mel mindig ellenségesen viselkedett velem. Viszont ha csak ketten voltunk remek barát volt. Kezdtem úgy érezni, hogy Melanie többet érezz Justin iránt, ha pedig arra gondoltam, hogy ez kölcsönös összeszorult a torkom. Erre gondolni sem akartam.

- Gyere be, Leila már itt van. Viszont Justin nincs itthon, elment kínaiért - mondta és beléptem utána. Tudtam és Mel is tudta, hogy Justin csak azért hozz kínait vacsorára mert az a kedvencem. Ettől pedig zavarba jöttem. A nappaliban ott ült egy gyönyörű szép szőke hajú lány. Mosolyogva fogadott, ez pedig megnyugtatott.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek. Leila King - nyújtotta a kezét, én pedig illedelmesen elfogadtam.

- Valerie Lee.

A kanapén ülve beszélhettünk, Leila nagyon kedves volt velem. De éreztem közte és Melanie közt a feszültséget.

- Mindjárt jövök - állt fel Mel és magunkra hagyott.

- Tudod rengeteget mesélt rólad Justin. Fontos vagy számára, csak ezt nem akartam Melanie előtt mondani. Oda van Justinért, csak ő ezt nem viszonozza - nem tudtam miért ossza ezt meg velem. Nem értettem mit akart ezzel. Hiszen én csak a barátja vagyok.

- Honnan tudod, hogy nem viszonozza? - szándékosan nem válaszoltam a mondat első felére.

- Justinak más tetszik - jelentette ki. Fura szúró érzést éreztem a szívemnél. Talán önző voltam, de nem akartam elveszíteni Justint. S tudtam, hogy ha barátnője lesz, rám már nem lesz szüksége.

Nem tudtam Leilanak válaszolni, mert Justin lépett be a nappaliba, Melanie-val a nyomában. Oda sétált hozzánk és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hoztam édes-savanyú csirkét és sült tésztát. A kedvenced -   tette le elém a dobozokat, én pedig hálásan mosolyogtam rá.

 A földön ülve ettünk és beszélgettünk. Leila szeretettel mesélt vicces dolgokat Justinról. Irigyeltem, hogy ilyen jóban vannak. Nagyol jól éreztem magam, de Mel egész este nem szólt hozzám. Ez pedig zavart. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, hiszen nem akartam elveszíteni a barátságát.

- Holnap lesz Nadine könyvének a dedikálása - mondta Leila. Rögtön Justinra néztem. Láttam rajta, hogy ez fájt neki. Hiszen idő közben kiderült, hogy Nadine róluk írt könyvet. Közelebb csúsztam hozzá és megszorítottam a kezét. Éreztetni akartam, hogy mellette vagyok.

- Eljössz velem? - kérdezte Justin, én pedig nem kaptam levegőt. Mit válaszolhattam volna? Egyszerűen nem tudtam mi lenne a legjobb neki, de szembe kellett néznem Nadine-nal és a múltjukkal, így csak bólintottam, a válaszom igen volt. Muszáj volt elmennem és támogatnom őt.

#1

Nagyon szépen köszönjük Bekka♥! (:

 Szabályok:
- Írj 11 dolgot magadról
- Válaszolj 11 kérdésre
- Tegyél fel 11 kérdést
- Küld tovább 11 embernek

/ Magamról - Vivi/
1. Két hét múlva érettségizem. S utálom ezt.
2. Nem tudok ötnél több tételt semmiből. Elég gáz, nem?
3. Imádom a 27 idegen igent.
4. Odáig vagyok a Marvel filmekért! Aki kitalálta őket egyszerűen király!
5. Húsvétra kaptam egy egeres-szeretlekes bögrét és imádom! Olyan édes *-*
6. Híztam az utolsó két hétben.
8. Rózsaszínű a szobám.
9. Ma megvertem anyuékat memóriakártyában.
10. Csokis habfürdőm van, sőt kb mindenem az.
11. Nem rég voltam egy hetet Erdélyben.

/Magamról - Flóraa/
1. Idén érettségizek.
2. ELTE egyetemre jelentkeztem.
3. Éppen a ház a tónál-t nézem, a regényt imádom.
4. Hatalmas Sparks rajongó vagyok.
5. Éppen vörösre vannak festve a körmeim.
6. Kaptam húsvétra egy Eminem lemezt.
7. Unalmamban való világot szoktam nézni.
8. A Grey's anatomy a kedvenc sorozatom.
9. Nyáron pestre költözök.
10. Lassan négy éve ismerem Vivit.
11. Éppen tejbe grízt eszek, kakaóval.

/Válaszok - Vivi/
1.Kedvenc számod?
Zene? Heart on Fire
2.Mit szeretsz a világon a legjobban?
Aludni. Amúgy pedig Esztit, Flórát,  a családomat, a szeretteimet!
3.Mit csinálsz most?
Válaszolgatok.
4.Szerelmes vagy?
Chh...Talán.
5.Kedvenc könyved?
Ha felkéne sorolnom itt ülnék pár órát...
6.Magassarkú vagy babacipő?
Magassarkú.
7.Kedvenc évszakod?
Nyár, imádom!
8. Szereted az állatokat?
Kicsinek leginkább, de amúgy igen.
9.Mi a véleményed a mostani Justin Bieberről?
Ezer éve nem tudom mi van vele, szóval passz.
10. Mióta blogolsz?
Lássuk csak 5 éve, azt hiszem.
11.Szoknya vagy nadrág?
Attól függ milyen kedvem van.

/Válaszok - Flóraa/
1.Kedvenc számod?
Eminem - Legacy
2.Mit szeretsz a világon a legjobban?
A szeretteimet.
3.Mit csinálsz most?
Tvzek.
4.Szerelmes vagy?
Igen.
5.Kedvenc könyved?
Sok van.
6.Magassarkú vagy babacipő?
Magassarkú
7.Kedvenc évszakod?
Nyár
8. Szereted az állatokat?
Igen
9.Mi a véleményed a mostani Justin Bieberről?
Semmi
10. Mióta blogolsz?
Régóta
11.Szoknya vagy nadrág?
Nadrág

/Kérdéseink/
1. Milyen ízű a kedvenc csokid?
2. Kedvenc parfümöd?
3. Napi szinten mennyit olvasol?
4. Elolvasod a kötelezőket?
5. Hány blogot olvasol most?
6. Volt aki nagy hatással volt/van rád írás terén?
7. Van példaképed? Ha igen kicsoda?
8. Nézed a Szulejmánt?
9. Nem unalmas a kérdésekre válaszolgatni?
10. Kedvenc sorozat/film?
11. Mit gondolsz a könyv adaptációkról?

/Akiknek küldjük/
georgia rose♡
Macy C. Morrow
Riley C.
Minirigó xX

7.

Sziasztok!

Rettentően sajnáljuk a kihagyásokat, de el nem tudjátok képzelni milyen fárasztó ez az egész. Magánéleti problémák, iskola, érettségi, barátok, s minden más. Viszont most ráértem, így jöttem. A következő fejezet hétfőn érkezik. Jó olvasást! (:

Vivi&Flóraa

7. fejezet

*Valerie*

„Március 22.”

„Amikor a kezeimbe esett, ott tört össze az életem is. Igazam volt: Justin jobban kedvelte, mint azt ők ketten sejtették. Nekem kellett egyedül megbirkóznom az ellenséggel, ő pedig a karjaimban feküdt, s Justin csókjára várt.” – Melanie Samantha King

Az iskolapadban üldögéltem, épp emelt szintű történelem órán, mikor a telefonom hangosan elkezdett szólni. Felsóhajtottam, elmotyogtam egy elnézés félét a tanárnőnek, kinyomtam a telefont, majd megkértem, hogy engedjen ki, mert fontos hívás. Mivel rólam volt szó, elég jó tanuló vagyok, így csak biccentett egyet és már vissza is tért a tananyaghoz. Gyorsan kisiettem a teremből, mielőtt valaki belém kötött volna, s újrahívtam Justint. Türelmetlenül doboltam a lábammal, a falnak dőlve. Utáltam, hogy kénye kedve szerint keresett az elmúlt két hétben. Ha gondolt egyet felhívott, mindegy milyen időpontban, ha nem ért rá akkor még csak keresni sem tudtam, mert a telefonja ki volt kapcsolva.

- Végre, azt hittem soha nem hívsz vissza – morogta. – Tíz perc és ott vagyok a sulidnál. Most végzel, ugye?

- Justin nem kell furikáznod, haza tudok menni busszal is… - sóhajtottam.

- Melanie találkozni akar veled, ha már én nem vagyok elég – mondta morcosan. Majdnem felnevettem a butaságán, de ma kicsit sem volt jó napom. Elegem volt az órákból, a diákokból, de legfőképpen haza nem akartam menni. Anyám minden egyes percben a nyomomban volt és árgus szemekkel nézte mit csinálok. Furcsának talált mostanában – pedig csak Justinnal barátkoztam – így elkönyvelte, hogy drogozom vagy bármi hülyeséget csinálok. Kár, hogy ezen már túl voltam, de nem akartam még neki elmondani.

- Figyelj, fél óra múlva végzem, ha az úgy jó. De nem vagyok hajlandó elmenni semmi olyan helyre, ahol téged felismerhetnek… Nincs sok kedvem a mai naphoz, Justin.

- Megértettem, fél óra múlva várunk, a programot pedig Mel intézi. Megfelel?

- Tökéletes, na ha nem probléma most már vissza mennék órára.

- Nem szívesen, de megengedem. Okosodj V. – Erre  a megszólításra megforgattam a szemeimet. Hihetetlen volt, hogy Justin Bieber ennyire hétköznapin is tudott viselkedni, de pont ezért bírtam. Kinyomtam a telefont, visszamasíroztam órára, majd húsz perc múlva ki a parkolóba. Nem vártam, hogy tényleg időben oda érnek, hiszen amióta ismerem Justint vagy késett, vagy lemondta. Egyszerűen lehetetlen volt vele bármit is tervezni, de meglepetésemre a fehér terepjáró ott parkolt, s amikor Mel meglátott kipattant a kocsiból. Elmosolyodtam, hiszen annyira felemelő érzés volt látni. Alig ismertem három hete, viszont lenyűgözött. Olyan életvidám volt, pozitívan látott mindent és eldöntötte, hogy segít nekem. Mindent megpróbált, hogy ne érezzem magam egyedül, pedig azt sem tudta mi a bajom. Kérdezgetni sem kérdezgetett, feltétlenül bízott bennem.

- Annyira örülök, hogy itt vagyok! – nevetett, majd a nyakamba ugrott. Felkuncogtam, a napokban elutazott Egyiptomba, fotózásra, így egyedül voltam. – Hallottam Justin sem ért rád, ezért gondoltam, hogy ma ott is aludhatnál nálunk. Legalább anyukád nyugiban hagyna.

- Nyugalom, Melanie.

- Bocsánat csak, hát… - nevetett. Bólintottam, hogy  értem, belé karoltam, majd elindultunk a kocsi felé. Sötétített ablakain nem láttam be, de tudtam, hogy Jus a volánnál vigyorogva néz minket, s azon gondolkozik hogyan érdemelt meg két ilyen remek barátnőt. Én sem tudom. – Igen, én is ezt gondolom.

- Mi? – kérdeztem vissza. Nem értettem mire válaszolt.

- Justin és a gondolataid. Tuti vigyorog – mosolygott rám. - Imád minket, bár talán téged kicsit jobban… - suttogta, bár ezt nem nekem szánta, mégis meghallottam. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Nem érettem. – Hagyd csak. Azt hiszem én sosem leszek elég jó neki. – Rántotta meg a vállát. Még mindig furcsán néztem rá. Én nem tetszem Justinnak, nincs köztünk semmi!

- Nem érted, mi csak barátok vagyunk. Egyáltalán nincs egymáshoz közünk.

- Ha ezt hiszed, elég naiv vagy – mosolygott rám gúnyosan. Ettől a kis gesztustól felfordult a gyomrom. Nem tudtam elhinni, hogy a megismert kedves lány egy pillanat alatt ilyenné tudott változni. A gyomrom bukfenceket vetett, meg kellett szorítanom a kezét, hogy el ne essek. Rám tört a jól ismert szédülés, bár egyáltalán nem érettem miért, hiszen az a tömeg ahol voltam megtartotta a tisztes távolságot. Az egész iskola kint volt a parkolóban, vagy az ablakokban, s minket néztek. Bár ez addig a pillanatig fel sem tűnt. Biztos voltam benne, hogy Melanie-t nézik, mert felismerték, de a megérzéseim párszor csaltak már, hiszen én sem ismertem fel az első találkozásunk során. Mellesleg még csak most fog megjelenni az első címlapfotója. – Jól vagy?

Csak egy bólintásra futotta tőlem, utána teljes erőmből Melbe kapaszkodtam. Alig bírt megtartani, de próbált elvonszolni a kocsiig, viszont mikor megláttam, hogy a sofőr felőli oldalon nyílik az ajtó összecsuklottam…

- Nem vagy normális, Justin! – ordított Mel. Erre a mondatra pattantak ki a szemeim. Kába voltam és ijedt, de tudtam, hogy ismét eljájultam. A kocsiban ültem, Justin elől ült, míg Mel mellettem kuporgott és a hajamat simogatta. – Hála Istennek! Komolyan mondom ha legközelebb elájulsz a kórházba viszlek, az volt a szerencséd, hogy Justin tudta, hogy el kell vinnünk a tömegből. – Intézte felém a szavait, de szemeivel Justint pásztázta. Felsóhajtottam.

- Csak fél perc volt – közölte Justin szárazon, miközben az arcomat fürkészte.

- Fél perc alatt mentettél ki a tömegből? – kérdeztem suttogva. Bólintott.

- Valami Brandon megállított, hogy ő átvesz, de Mel elintézte.

- Brandon? – kérdeztem ijedten. – Mit akart?

- Állította, hogy ő tudja mi a bajod és majd hazavisz. Mi folyik itt Valerie?

- Nem fontos, viszont ha nem bánjátok inkább pihennék egy kicsit.

- Otthon van valaki? – kérdezte Justin. Megráztam a fejem. A húgom a barátnőjénél tölti a hétvégét, míg a szüleim dolgoznak. – Akkor nem alszol otthon.

- Persze, hanem majd nálad. Álmodozz csak! – morogtam. Justinnak elképesztően hajmeresztő ötletei voltak, de a tiltakozásommal nem nagyon törődve indította el a kocsit és vitt el magához. Egész végig duzzogva ültem hátul. Mel meg sem mert szólalni, ő csak bámult ki a fejéből, hol rám, hol barátjára pillantgatva. Elképzelni sem akartam, hogy mi járhatott a fejében. Mikor megérkeztünk Justinhoz ő a saját kocsijával elhajtott, egy ölelés után. Fáradtnak és kimerültnek tűnt. Később kaptam tőle egy SMS-t, hogy ne aggódjak miatta is, muszáj volt hazajönnie és pihennie kicsit, ha beszélni szeretnék vele, holnap találkozhatunk, így élve a felajánlással, elfogadtam.

- Meddig nem beszélsz még velem? – kérdezte Justin, mire megráztam a fejem. Az ágyán ültem, rá se nézve válaszoltam neki. Nem azzal volt a bajom, hogy féltett, hanem a szobafogsággal. Egyedül is ellettem volna; otthon. – V, kérlek – sóhajtotta. – Valerie, megijedtem. Értsd meg, jó? Pár hét alatt ez már a sokadik rosszulléted. Valamivel elő kéne rukkolnod, hogy ne féltselek ennyire. Kedvellek, oké? Szóval megérthetnéd! – A végén már ordított, szem rebbenés nélkül néztem rá. Értettem, de még mennyire. Ha valakit meg lehet kedvelni rövid idő alatt, az Justin Bieber, kár, hogy erről nem tudok senkinek sem beszélni. Egyszerűen csak félek a lesújtó, s vádló tekintetétől… - Valerie! – kiabált rám, mire lehajtottam a fejem, s a takarót bámultam tovább. Nem akartam veszekedni vele, szükségem volt rá a továbbiakban is, viszont féltem, hogy ha kitálalok örökre elveszítem.  Hiszen mindenki oda van érte, bárkit megkaphat. Miért kellenék pont én neki ezek után is? Barátok? Mennek és jönnek… Talán épp ezért kéne beszélgetnem vele, de mire eldöntöttem ezt, Justin már mellettem ült és az arcomat simogatta. Vészesen közel volt az arca, alig mertem felnézni rá, mégis mikor megtettem gyönyörű szemeivel találtam szembe magam. Úgy ragyogtak, mint a csillagok. Azt hiszem akkor érettem meg, hogy ő is ugyanúgy gondolja mint én. Ez a titok dönti el mi lesz velünk. Én  pedig elhatároztam, ameddig lehet megtartom magamnak. Kell a barátsága. 

6.

Halihó drágaságaink!

Sajnáljuk az egy hónapos kihagyást, de elvoltunk havazva a szalagavatóval és az érettségivel. Nem ígérjük, hogy nem lesz még ilyen, de próbálunk pár napos késésekkel ide érni, szóval kérünk titeket legyetek türelmesek, igyekezni fogunk!

Vivi&Flóraa

6. fejezet

*Valerie*

"Március 14."

„Amikor megláttam kisírt szemeit legszívesebben lefejeltem volna azt aki bántotta. Egy olyan lány, mint ő nem érdemli meg, hogy fájdalmat okozzanak neki.  Ahhoz túl jó volt.”  - Justin Bieber

Miután Justin hazavitt azon a márciusi napon, valami megváltozott. De még mindig bizalmatlan voltam vele, egyszerűen csak féltem. Rettegtem, hogy megint én leszek kihasználva. De rá kellett jönnöm, hogy nélküle unalmasak a napjaim. Legszívesebben soha többé nem mennék iskolába, mert napok óta én vagyok a célpont, mert Brandon elmondta, hogy megfektetett. Minden szőke cica baba rajtam röhögött és úgy éreztem tök egyedül vagyok. Az sem segített a helyzetemen, hogy a tanácsadó felkért mondjam én a ballagáson a búcsúztató szöveget, amit mindig az évfolyam első mond. Tudtam, hogy akkor már nagy hasam lesz ezért is féltem.

Miután haza értem boldogan vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok otthon, így bátran utat engedtem a könnyeimnek, kijött belőlem minden feszültség, minden fájdalom. A kétségektől remegtem és életemben először úgy éreztem jól esne egy ölelés. Soha nem éreztem még magamat ennyire egyedül, mint az nap. Ott ültem a fürdőben össze kuporodva,  könnyes szemmel és csak arra tudtam gondolni, hogy legszívesebben eltűnnék innen örökre. Könnyeim nem akartak elfogyni, a csengő pedig nem akart elhallgatni. Legszívesebben felüvöltöttem volna, hogy takarodjon. De nem tehettem. Így arcomat megtörölve álltam fel és mentem a bejárati ajtóhoz. Mikor kinyitottam Justint találtam ott, akire álmaimban sem gondoltam volna. A mosoly lehervadt a szájáról mikor megpillantott és hihetetlen de aggódást láttam a szemeiben. Ami annyira meg melengette a szívemet, hogy egy halvány mosoly játszott az ajkaimon.

- Mi a baj? - kérdezte csendesen és közelebb lépve végig simított az arcomon. Ellenkezni akartam de időt se hagyott rá. Egyik tincsemet arrébb tűrte én pedig zavarban voltam a közelségétől. - Ne mondd, hogy semmi. Ki bántott?

- Túl hosszú mese - ráztam meg a fejemet.

- A kocsiban elmondhatod míg oda érünk a mozihoz - karolta át lazán a vállamat. Nem tudom miért, de elmondtam neki, hogy napok óta bántanak, hogy a szurkoló csajok célpontja vagyok. Megrémített, mennyire őszinte vagyok. - S miért pont most? - kérdezte és megállt a pirosnál, érdeklődve nézte ahogyan nehezen veszem a levegőt.

- Brandon... - ejtettem ki azt a nevet ami örökre kisérteni fog, s a legrosszabb rémálmaimban szerepelni. - Az egyik buliban, ahol minden végzős ott volt, lefeküdtem vele és... ő elmondta. De az a vicc, hogy ez volt életem első bulija. Mostanában minden a feje tetejére állt. Eddig sem voltam senkinek sem jó, a barátaim elhagytak, miután… - nyeltem egy nagyot. – Miután kitudódott minden. Senki nem beszél velem, otthon a jó kislányt kell tettetnem, míg a szabadidőmben csak a tanulással foglalkozom. Nem tudom mit kéne kezdenem az életemmel. A legjobb az egészben, hogy pár napja még csak érdekelni sem érdekelt a zenéd, most meg melletted ülök a kocsidban és mesélek, mintha annyira jóban lennénk. Nem tudok kiigazodni magamon, azon pedig végképp nem, hogy a napokban miért érdeklődtél irántam.

- Ezt már megbeszéltük nem? Ne foglalkozz ezzel, itt vagyok és leszek is, segítek, ha tudok, jó? Próbálok barátokat szerezni, és most épp te vagy a jelölt, ne akard, hogy ez megváltozzon. Tudod nekem sem egyszerű minden.

- Értem, felfogtam. – Bólintottam feltett kezekkel. – Mit is nézünk a moziban? – kérdeztem mosolyogva.

- Igazából fogalmam sincs, gondoltam ne hozzám menjünk a zárt terembe, hanem emberek közé, de ha meglátnak lehet le kell mondanod róla.

- Valahogy túlélem, viszont nekem megfelelt volna egy otthon ülős este is. Az emberektől mostanában hánynom kell… - mosolyogtam kényszeredetten, Justin felnevetett. Pedig ha tudta volna, hogy halál komolyan gondoltam ezt az egészet, a tömegtől felfordult a gyomrom, az orvosom is eltiltott az embercsoportoktól, viszont ezt nem mondhattam Justinnak.

- Azt hiszem akkor kérek neked egy hatalmas popcornos dobozt, hátha szükséged lesz rá… - nevetett.

- Hálám örökké üldözni fog…

A mozibüféhez érve megkaptam a dobozom, plusz egy nachost, majd beültünk a terembe. Persze a leghátsó sorba, Justin sapkában a fején. Kicsit sem éreztem magam hülyén, hiszen illetlenség volt ez a részéről, de nem akartam belekötni a rejtőzködési módjába, ha neki így volt jó…

- Ugye nem romantikus vígjáték? – kérdeztem reménykedve. Justin először hülyén nézett rám, majd megrázta a fejét.

- Nem azért hoztalak el, hogy sírj, hanem, hogy jól érezd magad. Csak vígjáték, szóval nyugi – mosolygott. Megkönyebbülten fújtam ki a levegőt, s mosolyogtam rá. A villany hirtelen lekapcsolódott, majd a kivetítőn megjelent a legváratlanabb film cím, amit el sem képzeltem volna a jelen helyzetben. Hiszen már régóta nem is adták a mozikban.

- Nem hiába Justin Bieberrel jöttem moziba! – kacagtam fel. Hihetetlenül vicces volt, ahogy ott virított a vásznon a Másnaposok 2 első képkockája.

- Én mondtam, hogy jó lesz… Megérte a fáradságot! – vigyorgott. Majdnem újra elnevettem magam, de nem akartam, hogy az emberek ránk figyeljenek, így közelebb hajoltam hozzá, adtam az arcára egy  puszit, s megöleltem. Azt hiszem előnnyel és hátránnyal is jár, ha Justin Bieber a barátom. 

5.

5. fejezet

*Valerie*

"Március 11."

„Találtam egy olyan embert aki mellettem van és nem kell azon gondolkoznom, hogy mit mondjak neki, hogy ne tűnjek bunkónak. Vele önmagam lehettem, régóta először.” - Justin Bieber

Leültem a kanapéra tisztes távolságra tőle és feszengve néztem rá. Új volt nekem ez a helyzet, hiszen sosem voltam az a lány aki könnyen barátkozik. Igazság szerint barátim se nagyon voltak, csak egy két felszínes ismerős akikkel az iskolában beszélgettem. Komoly arccal nézett engem, mintha megakarna fejteni. Azt hiszem egy kérdőjel voltam számára, úgy ahogy ő is nekem. Nem tudtam hogyan álljak hozzá, mert elmondta ő nem kikezdeni akar velem, de mégis úgy éreztem piszkosak a szándékai. Na meg én titkolóztam előtte, hiszen nem akartam közel engedni magamhoz. Nekem olyan ember kellett akire mindenben számíthatok, s ő nem lehet az. Mert nem olyan.

- Mesélsz magadról? - törte meg a köztünk felálló percekig tartó csendet. Lassan bólintottam egyet és összeszedve a gondolataimat kezdtem neki. De tudtam nem leszek hozzá teljesen őszinte.

- Nem vagyok valami nagy szám, így rövid leszek. Sosem voltam különleges vagy éppen népszerű lány a suliban. Mindig az voltam akit kihasználnak és eltaposnak. Nincsenek igazán barátaim, nem vagyok az a barátkozós típus. De az életem mindig is arról szólt, hogy megfeleljek. Megfeleljek otthon a szüleimnek, így én lettem a szófogadó, visszahúzódó lány. Aki minden kérést teljesít. Aki házimunkát végez, időre otthon van. Az iskolában a tanároknak akartam, így lettem stréber. Mindig is kitűnő tanuló voltam, sosem kaptam még négyest. A tanárok elkezdtek tisztelni és szeretni, így az iskolatársaim meg utálni. Mert mindig velem pedáloztak a tanárok. Én voltam a példa, a minta diák. S ez által szépen lassan én lettem az elnyomott, csendes lány. Akit mindig mindenki bánt. De az az igazság, hogy meguntam azt, hogy mindig én vagyok a felnőttek számára a tökéletes, aki mindig mindent helyesen csinál. Időközben elvesztettem önmagam és boldogtalanná váltam. Hiszen nem nagy buli tök egyedül lenni mindennap - motyogtam halkan és én magam is meglepődtem azon mennyire őszinte voltam, a titkomon kívül mindent elmondtam neki. S ez megrémisztett. Levetkőztem Justin előtt, úgy éreztem magam, mintha teljesen meztelenül állnék előtte. Vártam mikor nevet fel és mondja azt, hogy egy lúzer vagyok és hagyjam békén. De nem ezt tette. Ehelyett közelebb ült és átölelt.

- Egyszer tehetnél valamit magadért, hogy lásd milyen az amikor azért cselekszel, mert te úgy érzed azt jónak. Hogy lásd milyen az amikor te uralod az életed - mondta csendesen és éreztem a leheletét a fülemnél, ahogyan suttogott bele. Mintha egy titkot osztana meg velem.

- Egyszer tettem és mindent elrontottam - motyogtam és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem kérdezett rá, mert látta rajtam, hogy ez egy fájó pont. Pedig biztos kíváncsi volt, ezért pedig mérhetetlenül hálás voltam.

- Mesélj a volt barátnődről - kértem csendesen és nehezen de kibújtam az öleléséből. Túl intimnek találtam a helyzetet és zavarba ejtett. Hiszen Brandonon kívül még sosem voltam ilyen közel egy fiúhoz sem.

- Nadine utált engem, legszívesebben a pokolra kívánt volna. Az elején megakartam őt szerezni, azt akartam, hogy egy legyen a sok közül. De nehezebbnek tűnt, mint hittem volna és szépen lassan beleszerettem. Nehéz volt a kapcsolatunk, sokat küszködtünk, de ő sosem panaszkodott. Mégis én adtam fel és szakítottam vele - hadarta el, nem zengett ódákat, de én megértettem a lényeget.

- S amikor rád támadtam rá emlékeztettelek - jegyeztem meg, mire halványan elmosolyodott.

- Pontosan. De te más vagy, mint ő. Teljesen más. Te nem utálsz, te félsz. S nem tőlem, valami egészen mástól, amire nem tudok rájönni.

- Talán nem is baj - mondtam és felálltam. - Megmutatod a palotádat?

- Meg - nevetett és kézen fogva körbe vezetett az egész házon, ami hatalmas volt. A mi házunk kétszerese lehetett. Pedig sosem voltam szegény, de ez még nekem is sok volt. Utoljára hagyta a zene szobát. Hangszerekkel volt tele, az egyik sarokban egy füzetet láttam ledobva, közelebb sétáltam hozzá és ahogyan felemeltem rájöttem mi az.

- Szabad? - kérdeztem és a reakcióját lestem. Elgondolkozott a válaszon, de aztán lassan bólintott egyet. Leültem a földre és elkezdtem olvasni a dalszöveg darabokat. Az egyik igazán megtetszett, így bátorkodtam hangosan felolvasni azt miközben végig éreztem magamon az ő tekintetét.

- Kint vagyok a peremen, és a nevemet kiáltom. Akárcsak egy bolond, s majd kiköpöm a tüdőmet. Néha, amikor becsukom a szemem, úgy teszek, mintha jól lennék. De ez sohasem elég. Mert a visszhangom, a visszhangom. Az egyetlen hang, mi visszaválaszol. Az árnyékom, az árnyékom. Az egyetlen barátom - éreztem ahogyan közelebb ült és elvette tőlem a füzetet. Lerakta a földre, aztán mélyen belenézett a szemembe. Ott valami megremegett bennem és megváltozott. Mert áttörtünk egy falat kettőnk között és elindultunk a barátság útján. Hiszen ő nem akkor nyílt meg előttem mikor mesélt az exéről. Hanem akkor mikor elolvastam a dalszöveget. Mert Justin hiába volt körbevéve emberekkel magányos volt akárcsak én. S éppen ugyan úgy egyedül érezte magát, szűksége volt valakire aki fogja a kezét. Szűksége volt rám, nekem pedig ő rá. Ez ilyen egyszerű volt, s nem is kellett túl magyarázni. Nekünk csak kellett egy társ aki nem engedi, hogy a szakadékba zuhanjunk.