13.

Sziasztok lányok! (:

Amint megláttam tegnap este -  na jó éjfél volt már -, hogy összejött a három megjegyzés, tudtam egyből idevezet az utam reggel. Köszönjük szépen. Ez a játék ismét áll, de most négy megjegyzéssel. A folytatás kész van, itt lapul a wordben. Jó olvasást kívánunk! 

V&F

13. fejezet

*Valerie*

„Április 28.”

„Láttam a tekintetében, hogy rájött. De azzal is tisztában voltam, hogy megijesztettem, még ha nem is konkrétan fogalmazva, akkor is szerelmet vallottam neki. Vissza kell fognom magam, s az érzéseimet is.” - Justin Bieber

Három nappal később képes voltam kikelni Justin ágyából, addig ő etetett, ő vitt ki a mosdóba a kezében, ugyanis annyira elhagytam magam, hogy még erre sem voltam képes. Nem is hittem, hogy menni fog e egyáltalán a járás, a beszéd, amíg Mel be nem lépett a szobába, s elküldte Justint. Persze ő nem akart menni, de Melanie rábeszélte, hogy hozzon nekem valami ebédet, hátha a kedvenc kajám majd felvidít. Persze jól tudta mindenki, hogy ez nincs így, viszont Jus nem mondott le erről az opcióról sem, így fogta magát és kettesben hagyott minket. Tudtam, hogy ma nem fogja megjátszani a kedves és tökéletes barátnőt, hanem kimutatja a foga fehérjét, látszott a viselkedésén. Tudtam, hogy nem rossz ember, de azzal is tisztában voltam milyen is ő valójában, hogy kell neki Justin, bármi áron, s azt a stratégiát folytatja, ahol az ellenségeit közelebb engedi magához, mint az igazi barátait. Csak pislogtam rá, vártam mikor kezd bele, s jól tippeltem, azonnal hozzá is fogott.

- Na ide figyelj, nem tudom mi a bajod. Tényleg, mert Justin nem volt hajlandó elmondani, de azon nyomban kapd össze magad, mert kiborítottad Just ebben a pár napban is, rohadtul elegem van, hogy úgy táncol ahogy te fütyülsz. Nem tudom mi van köztetek, de régebb óta vagyok a barátja, harcoltam Leilával is, hidd el téged is legyőzlek. Szóval kelj ki abból a kibaszott ágyból, menj el fürdeni, ha nem akarod, hogy én ráncigáljalak ki, tudod megteszem. Bármit megteszek azért, hogy ő jobban érezze magát. Kedves ember voltam eddig is, nem féltékenykedtem, vagyis próbáltam. Megértem, hogy beleszerettél, hiszen ő Justin Bieber, jó fej, vicces és iszonyat helyes. De ha meg is akarod tartani, akkor nyomás ki onnan. Talán megkedveltelek annyira, hogy ne tépjem ki az összes hajadat, ha téged választ, de akkor mutasd meg, hogy megérdemled őt, különben hidd el nem akarod tudni mi lesz a következménye ha nem… - mondta. A hangja nyugodt volt, egyáltalán nem mutatott semmi érzelmet, olyan semleges arckifejezést öltött magára, amitől felállt a hátamon a szőr. Lehet, hogy igaza volt, de nem bírtam nem sajnálni magam. Nem voltam elég erős, hogy mindennel szembe tudjak nézni. Fájt a család elvesztése, még a húgom is hiányzott, pedig elég szemtelen volt egész életében, hogy ne így legyen. Mégis, ahányszor csak rájuk gondoltam könnyek szöktek a szemeimbe, s nem tudtam nem elsírni magam. A mellkasom összeszorult, míg a légzésem felgyorsult. Most is elkezdtem zihálni, Mel azt hitte miatta, így oda ült mellém, s átölelte a vállam. - Fejezd be az önsajnálatot V, ha Jus fontos neked akkor kelj ki innen, s készülődj össze, hogy amire visszaér mosolyt csalj az arcára. Mostanában csak te vagy rá képes. Tegnap meglátogatta Leila, s vele is összeveszett, annyira aggódott miattad. De nyugi, kibékültek. Most viszont Csillagom nyomás fürdeni, veszek elő valami ruhát neked… - mosolygott.

- Nincs - motyogtam. Még én sem hallottam a saját hangom, így nem csodáltam, mikor Mel felhúzott szemöldökkel nézett rám. Száraz volt a torkom, így megköszörültem, s újrapróbálkoztam. - Nincs itt ruhám - suttogtam. Megértően bólintott.

- Veszek neked valamit, addig fürödj meg. Sietek - mosolyodott el, majd felállt, s kiment a szobából. Én csak néztem utána. Nem értettem a helyzetet, nem tudtam eldönteni, hogy most kedves volt, vagy a legundokabb ember a világon, de segített. Igaza volt, nem engedhetem meg, hogy Justin miattam szenvedjen, hiszen annyit segített nekem, most is befogadott, elhozott magához, s gondoskodott rólam. Felsóhajtottam, megtámaszkodtam az éjjeliszekrényben, s felkeltem az ágyból. Először majdnem visszaestem, annyira megszédültem, de pár perc után sikerült lassú lépésekben, kapaszkodva eljutnom a fürdőig, ahol egy kád vízben merültem el. Megmostam a hajam, megszárítottam, bekentem magam testápolóval, majd törülközővel bebugyoláltam magam. Átsétáltam Jus gardróbszobájába, kerestem magamnak egy pólót és egy bokszert, majd visszafeküdtem az ágyba. Lassúnak és nehéznek éreztem magam, olyan volt mintha a lelkemre nehéz kövek csimpaszkodnának, amik továbbterjednek a végtagjaimra is. Megkönnyebbülten vettem a kezembe Nadine könyvét, amit a kórházban adott oda nekem. Az utolsó fejezetnél jártam, alig bírtam letenni ahányszor Justinnál voltam. Már haza akartam vinni, de nem volt kedvem, hogy a szobám falaiba is beférkőzzön ez a szerelem. Olyan volt az egész könyv, mintha átéltem volna. A szerelmük maga volt a tűz, az a szenvedély, odaadás és szeretet, amit én is érezni akartam. Átakartam élni valakivel. Tudtam, hogy a szívem talán Justint választaná erre, de ezt a gondolatot azonnal elűztem onnan. Így inkább csak itt olvastam a történetüket. Nem is értettem miképp lehetett vége. Szívbemarkoló volt a könyv befejezése. Tudtam, hogy nem happy end, mégis reménykedtem az utolsó sorig. Megakartam mutatni a kedvenc részemet benne Justinnak, amikor hazaér, így megjelöltem egy papírzsepivel, majd lehunytam a szemeimet és vártam, hátha Mel vagy Justin végre visszaér. Amikor barátnőm belépett a szobába felhúzott szemöldökkel nézett rám, s megcsóválta a fejét.

- Nem azt mondtam, hogy fürödj meg?

- Át is öltöztem - mosolyogtam rá félszegen. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd kipakolta az új ruhákat mellém. Fekete farmernadrágot vett, egy királykék pólót, ami elég kivágott volt, de jól állt így örömmel vettem fel. Úgy néztem ki mint egy csinos nő, megöleltem Melt, megköszöntem, mire ő csak megdicsért milyen szép vagyok. Rám adta a farmer mellényt is, sőt a fekete magas sarkú félcipőt, majd elköszönt, mert megbeszélése volt a menedzserével.

Justin a nappaliban vártam, így amikor hazaért meglepődött, de azonnal lepakolt és a karjai közé vont. Mosolyogva nézett rám, s egy pillanatra sem engedett el. Az ölébe húzott, nem engedte, hogy máshol egyek, majd így kellett a Tv-t is néznem. Nem kérte, hogy beszélgessek vele, nem akarta, hogy öntsem ki a szívem, nem kért semmire. Ő csak boldog volt, hogy nem a plafont bámulom és sírok.

- Köszönöm Justin - szólaltam meg egy idő után. Megrázta a fejét, még szorosabban ölelt magához, majd adott egy puszit a hajamba.

- Haza kéne menned összepakolni a dolgaid, ha anyukád tényleg komolyan gondolta a tegnap előtti mondandóját.

- Hidd el, komolyan mondta. De ha lehet akkor csak holnap menjünk. - Nem akartam hazamenni, féltem. Nem voltam benne biztos, hogy a szüleim szemébe tudnék nézni. - Mutatni akarok neked valamit - sóhajtottam. Kikeltem az öléből, majd megfogva a kezét felhúztam az emeletre. Lefeküdt az ágyra, a támlának dőlt, s oda húzott maga mellé, átölelte a derekam, így tartott maga mellett. Jólesően bújtam hozzá, majd kinyitottam Nadine könyvét.

- Elolvastad? - kérdezte szomorúan. Bólintottam. - Nem akartam, hogy megtudd. Nadine és én is lezártuk ezt.

- Justin te szereted, még mindig. Nem baj ha fáj valami, az csak azt jelenti, hogy érző ember vagy.

- Nem - sütötte le a szemét. - Az azt jelenti, hogy nem tudok továbblépni. Pedig lassan, talán csigatempóban, de érzem a változást. - Nézett rám nagy szemekkel. Tudtam, hogy rám célzott. Megsimogattam az arcát, majd adtam egy puszit neki.

- Sajnálom, hogy letámadtalak nálunk, nem lett volna szabad. Egy ilyen szerelem sosem fog elmúlni, hiába leszek itt én.

- Ez a szerelem gyönyörű volt, de káros, mind a kettőnknek. Tudtuk ezt, mégis belefogtunk, hidd el már nem vagyok belé szerelmes, lezártam. De mégis fontos a számomra.

- Justin, amikor találkoztam vele, látszott, hogy ő is szenved még. Nem értelek titeket…

- Szerelmes voltam belé, viszont már mást is szeretek. Lehet még nem annyira, de érzem, hogy ez nem lesz fájó, nem olyan lesz, mint ami elsöpör a Föld színéről, hanem ami megnyugvást és békét hoz nekem. Olyan, amibe elmenekülhetek mindenki elől, ahol csak mi ketten leszünk és a szerelmünk. Nem pusztító, hanem örökké tartó. A két szerelem más, s mindegyik örökké tart, csak az egyiket el kell felejteni, míg a másikat meg kell tartani. Ezt érzem. - Nagy szemekkel néztem rá. Megértettem, vagyis próbáltam. Viszont meg is ijesztett, a tekintete tisztán elárulta, hogy rólam beszél, én vagyok az új szerelem, a jövő. Amitől megrémültem. Kétségbeesetten kutattam valami után, ami elterelheti erről a figyelmünket, de maradtam az eredeti ötletemnél. Felolvastam a kedvenc részemet a könyvből.

Felálltam és közelebb sétáltam hozzád, nem mozdultunk. Egymással szemben álltunk és figyeltük, hogy mi lesz a másiknak a következő lépése.

- Mond el az igazat, hogy mit akarsz tőlem, mert már magam se vagyok abban biztos, hogy csak a szexet akarod - suttogtam. Azaz éjszaka volt az áttörés a kapcsolatunkban. Itt változott meg minden. Már nem volt olyan, hogy te és én. Hanem csak az létezett, hogy mi. Mert szavakkal akkor nem mondtuk ki mit érzünk, de a tetteink bizonyították.

- Fogalmam sincs. Őrülten kívánlak. De meg akarlak ismerni, tudni akarom mi a kedvenc filmed. A kedvenc dalod, kikért rajongsz. Tudni akarom a legféltettebb titkodat, a vágyaidat. Meg akarlak védeni - mondtad halkan. Tudtam, hogy igaz amit mondasz. Láttam a szemedben.  Komoly voltál. Nem tudtam mit mondani, ezért csak közelebb léptem hozzád és ajkaimmal a tiédre tapasztottam. Ez nem olyan volt mint az eddigiek.  Sokkal több érzelem volt benne, sokkal vadabb. Akartalak, megvesztem érted abban a pillanatban.

Amikor befejeztem Justin csak nézett rám, eltorzult arccal. Tudta, hogy mi a folytatás, az egészet átélte, s neki ez a részlet talán még fájóbb volt, mint nekem.

- Azt hiszem itt dőlt el az, hogy szurkoljak nektek - mosolyogtam rá. De ő csak az arcomat kémlelte, tarkómra vezette az ujjait, majd közelebb húzva magához, ajkait az enyémekhez nyomta. Olyan édesen csókolt, hogy az egész testem beleremegett. Amit az agyam tagadott, azt testem és a szívem örömmel fogadta.