14.

Sziasztok! (:

Na jó remélem tudjátok mennyire megleptetek?! Ma délelőtt a mailemben jártam, s folyamatosan érkeztek az új értesítők a megjegyzéseitekkel kapcsolatban, kb másfél óra leforgása alatt összehoztátok a következő fejezetet. Nagyon szépen köszönjük! Örülünk mikor ilyenkor vagy épp egyből jönnek is az észrevételek. Viszont most nem lesz játék, elfogytak az előre megírt fejezeteink, s érettségizünk jövőhéten. Maradjunk annyiban, hogy én beszartam - Vivi. Szóval a fejezet max 23-án jön, s ezért elnézéseteket kérjük. Jó olvasást!

Vivi&Flóraa

14. fejezet

*Valerie*

„Április 29.”

„Boldog volt. Valerie valami újat adott neki. Szükségük volt egymásra.” - Leila King

 Éjszaka ott ültem a konyhában egy bögre kakaóval. Jól esett az éj csendje. Élveztem, hogy magányosan gondolkozhatok. Össze voltam zavarodva. Tudtam, hogy amit Justin iránt érzek az több, mint barátság. Na de szerelem? Honnan is tudhattam volna mikor sosem voltam szerelmes. De ha vele voltam jól eső bizsergést éreztem. S a lelkemben dúló vihar is megszűnt. Megnyugvást hozott az életembe. Az életem romokban hevert, s én csak Justinra számíthattam. Ez pedig megijesztett. Nem tudtam mi tévő legyek. De menekülni akartam. Megijedtem a saját érzéseimtől.

Hirtelen egy kéz simult a vállamra, megugrottam egy kicsit. Ránéztem Justinra aki halványan elmosolyodott.

- Nem tudsz aludni? - kérdezte, miközben leült mellém. Megráztam a fejemet.

- San Fransiscoba költözök - böktem ki hirtelen. Több reakciót is felfedeztem a vonásaiban. Egyszerre volt rémült és szomorú. Talán őt is bántotta a gondolat, hogy távol kell tőlem lennie.

- Miért? - kérdezte csendesen, s a kezemen lévő ezüst karláncot piszkálta.

- Ott él a nagymamám, talán ő befogad.

- Nem akarom, hogy elmenj - szuggerált kitartóan. Alig kaptam levegőt a szemében látott kimondatlan érzelmektől.

- Nem akarok rajtad élősködni - suttogtam, felállt és maga felé fordított. Közel állt hozzám. Éreztem a szapora lélegzet vételét.

- Nem élősködnél. De nem mehetsz el. Rettegek, hogy mi lenne velem nélküled. Szükségem van rád Valerie - suttogta és közelebb hajolt. Lehelete az arcomat simogatta. Egyik kezemet arcára tettem és úgy néztünk farkas szemet egymással. Gondolkodás nélkül csókoltam meg őt. Édes volt, mint a méreg. Kínzott a vágy. Lassú volt és gyengéd. Érzelmekkel fűtött csók. Gyönyörű volt, mint a zivatar utáni szivárvány.

- Nem hagylak itt - suttogtam ajkaiba. Még szorosabban vont a karjaiba. Elfeledkeztem az időről, s minden másról is. Jó érzés volt vele lenni.

- Justin olvasol fel nekem Nadine könyvéből? - kérdeztem halkan.

- Miért foglalkozol azzal? Az a múltam. Valerie, éppen azon dolgozom, hogy felépítsem a jövőmet, veled - kedvesen nézett rám és egy apró de annál édesebb puszit kaptam a számra.

- Köszönöm - suttogtam könnyes szemekkel. Hülye hormonok!

- Mit? - Egy hajtincsemmel játszott szórakozottan.

- Hogy vagy nekem - motyogtam a nyakába.

- Én butusom - kuncogott és felkapott a karjaiba. Nevetve ütögettem a vállát, de ő meg sem állt a szobájáig. Ott le tett az ágyra és szorosan mellém bújt. Ott feküdtünk össze ölelkezve, lábaink össze gabalyodtak. Mi pedig csak a sötétségbe burkolóztunk. Egy pillanatra felült és az éjjeli szekrény fiókjából elővette a kék borítójú könyvet.

- Melyik részt szeretnéd hallani? - kérdezte kedvesen, nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy egy pillanatra megsimította a hasamat. Ezen csak mosolyognom kellett.

- Te választasz - mondtam és jobb kezét össze kulcsoltam a sajátommal.

- Téged választalak - motyogta, én pedig hevesen dobogó szívvel néztem a barna szempárba.

- Esőben szeretnék csókolózni, reggelit enni vacsorára. Gumicukrot enni hamburgerrel - hadartam.

 - Mi? - kérdezte  de láttam, hogy nevet rajta.

- Őrült akarok lenni. Hülyeségeket csinálni. Meztelenül úszni, békát enni és oroszlánt simogatni. Ki akarom élvezni a fiatalságomat. Félévem van rá - mondtam szórakozottan, láttam rajta, hogy elgondolkozik.

- Minden vágyadat teljesítem. Bármit megteszek a boldogságodért - felnevettem és az ölébe mászva puszilgattam az arcát, ő csak kuncogott lelkesedésemen.

- Imádom mikor ilyen kislányos vagy - megfogta a tarkómat, s így csókolt meg.

- Justin - néztem rá nagy szemekkel, mire csak kérdőn felhúzta a szemöldökét. - Aludhatok veled?

- Ezt kérdezni se kell, Angyalom - leoltotta a villanyt és védelmezően ölelt magához. Jó érzés volt a karjaiban elaludni. Aznap este elfelejtettem a szüleimet, s mindenkit a világon. Csak mi léteztünk.

Reggel nevetésre ébredtem. Lassan nyitottam ki a szemeimet és Leilával találtam szembe magam. Justin még békésen aludt mellettem. Elmosolyodtam az éjszaka emlékétől. Szorosan ölelt magához, így mozdulni se tudtam. De örültem, hogy álmában is ennyire ragaszkodik hozzám.

- Siess, a konyhában várlak - kacsintott rám a lány.

- Mi volt olyan vicces? - kérdeztem már a konyhába belépve, s ültem le a lány mellé.

- Mesélj!

- Nincs mit - pirultam el Justin ajkaira gondolva. Boldog voltam.

- Hát persze. De remélem tudod, hogy rám mindig számíthatsz - nézett rám komolyan. Hálás voltam neki. Mindenért. - Inkább engem keress ha bármi bánt, mint Melaniet. Nem bízom benne.

- Nem kedveled? - kérdeztem. Kíváncsi voltam. Melanie-val kettős érzéseim voltak. Kedves volt, de gonosz is. Bizar egyveleg.

- V, az a lány évek óta bele van zúgva Jusba. Engem is megfenyegetett már. Sőt mielőtt először találkoztam veled, elejtett egy olyan mondatot, hogy egy hazug pénzéhes lány vagy. Ő már akkor tudta, hogy nektek egymás mellett van a helyetek. - Hirtelen ötlettől vezérelve öleltem magamhoz a lányt. Ő tényleg igaz barát volt.

Ahányszor szerzek egy barátot rögtön szerzek rengeteg ellenséget is. Nehéz helyzetben voltam. De Justinért megérte.