23.

23. fejezet

*Justin*

„Május 08.”

„Szerintem ez rossz ötlet. Bárki, bármit mondd, előre látom mi lesz ennek a vége: mind a ketten összetörnek. Ők nem élhetnek egymás nélkül. Valamikor ezt be kell látniuk.”

- Leila King

Elgondolkodva álltam meg Melanie-ék háza előtt. Otthon lakott a családjával, így nem csak vele kellett szembeszállnom, hanem velük is. Akkorra csomó volt a torkomban, hogy alig bírtam nyelni. Nem akartam Mel-t a nyakamba varrni, komolyan olyan dolgokat mondott Valerie-nek… Soha nem gondoltam volna, hogy megutáltathatja velem magát, pedig én tényleg kedveltem, a barátom volt, nem olyan közeli, mint Leila, de bármit megtettem volna érte is. Hülyeség volt pont vele vigasztalódnom, már beláttam. Az utolsó csepp a pohárban a médiával való szövetsége volt, nem tudom miként képzelte, hogy mindenkinek kiadta én csináltam fel. Miért nem lehetett kussban maradni, s velem megbeszélni? Nehéz lett volna? Gondolom igen…

Amire felsétáltam a lépcsőn, már az ajtóban álltak, mind a hárman. Melanie vigyorogva várt, majd a karjaimba vetette magát. Megkövülten álltam, néztem a szüleire, de ők is elmosolyodtak. Aha, szóval örülnek, hogy a drága kislányuk terhes lett tőlem, mellesleg egy ribanc. Hurrá!

- Ő... Jó napot kívánok! – mosolyodtam el kényszeredetten.

- Szia Justin. Gyere csak be, nyugodtan menjetek fel, beszélgessetek. Mi elmegyünk, de örömmel várunk holnap vacsorára, hogy mindent meg tudjunk beszélni. – mosolyogtak ránk. Kirázott tőlük a hideg, pedig kedves emberek voltak. - Sziasztok, gyerekek! – integettek, majd ki is mentek. Felsóhajtottam, közben követtem az emeletre a lányukat.

Még nem tudtam, hogy helyesen cselekszem e. Annyira idegen volt tőlem, hogy Melanie-val képzeljem el a jövőm, meglepetésszerű lesz mindenhol vele lenni…

- Justin annyira örülök, hogy eljöttél! – mosolygott, miközben lehuppant az ágyára. Feszülten álldogáltam előtte. – Ülj le nyugodtan.

Azt tettem amit mondott, majd várakozóan néztem rá, de nem akart megszólalni, így én törtem meg a csendet.

- Figyelj, egyszer fogom elmondani, nem mintha lenne választási lehetőségünk, miután ennyire felelőtlenek voltunk.

- Ez a legjobb dolog, ami történhetett velem, nem gondolom, hogy felelőtlenség lett volna. Mind a ketten élveztük – vigyorgott. – Szó szerint.

- Tudnod kell, hogy én megbántam. Kurvára nem kellett volna megtörténnie, na mindegy. Nagyon szeretni fogom a babát, mert az én gyerekem lesz, nem fontos ki az anyja, akkor is az enyém. Nem ezzel a felelősséggel van bajom.

- Hanem velem – nevetett ki. – Kérlek Justin, ezer éve ismerjük egymást. Tudtam, hogy a gyereket imádni fogod, én pedig nem kellek majd mellé, viszont ezt megelőztem. Szóval muszáj lesz helyesen cselekedned.

- Remélem tudod, hogy nem vagyok az az ember, aki nem is próbálta volna meg veled. Beszéltem tegnap Scooterrel, szerinte jó lenne ha hozzám költöznél, így megelőzhetjük a többi pletykát, kellene pár közös kép, 10-én pedig interjút adunk, hogy mennyire boldogok vagyunk és blablabla… Nevetséges, viszont így a helyes és én nem akarok olyan lenni, mint Brandon. Szóval jó lenne, ha összepakolnál, holnap pedig segítek átpakolni hozzám. Remélem így megfelel…

Annyira iszonyodtam ettől az egésztől. Régen mindegy volt kivel, mikor és hol szexeltem. Most csak V érdekelt, el sem tudtam képzelni, hogy mással legyek, ami vicces, hiszen soha nem voltunk úgy együtt. Valami megcsillant, majd el is halványult, mert elcsesztem.

- Tökéletes, alig várom! Hidd el jó lesz Justin. Velem annyit dughatsz, amennyit akarsz, megadok neked mindent, amire szükséged lehet. Kezdve a gyerekünkkel.

- Tudod, bármennyire is iszonyodom attól, hogy veled legyek, a baba semmiről sem tehet, őt már alig várom, de tisztázzuk, hogy nem kell semmi tőled. Csak viselkedj, maradj csendben és ne keverd a szart.

- Ne beszélj velem így! – kiáltott fel hisztérikusan. Nem igazán érdekelt volna, ha nem épp az én gyerekemmel terhes.

- Úgy beszélek veled, ahogy megérdemled, de nyugodj meg, nem kell idegeskedned. Leila szerint nem kellene ezt csinálnom, úgy is szerethetem a gyerekem, ha nem élek veled. Én megpróbálom ezt nem így felfogni, szóval jó lenne, ha nem csesznéd el. Különben repülsz. Ezt jól jegyezd meg.

- Ne felejtsd el Justin, hogy ez a gyerek az enyém is. Ha oda kerülne a sor, hogy bíró válasszon kettőnk közül én kerülnék ki győztesként. Anyáék támogatnak anyagilag. Itthon tudok vele lenni, 24 órában, míg te koncertezel a világ végén – fenyegetett.

- Ne akard, hogy ide jussunk, mert bármire képes vagyok a gyerekeimért. Ugyanis bárhogy tepersz, bármit mondasz, csinálsz, nekem ő a második babám. Valerie-é az első, mindegy mi történt.

- Nem tekinthetsz olyan csecsemőt a tiednek, akinek van saját apja! Ne legyél nevetséges! Ő viszont a tied, a véredből, szóval jó lenne, ha ezt felfognád végre.

- Nem hiszem, hogy menni fog, szóval élj ezzel a tudattal. Ha nem megy, akkor a szülés után hagyd, hogy én neveljem őt.

- Azt lesheted Justin. Bármit megteszek, hogy együtt maradj velem.