2016. június 21., kedd

24.

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönjük a támogatásotokat, sokat jelent számunkra! Reméljük a történet maradék pár fejezete is tetszeni fog mindenkinek! Amint befejeztük a történetet, közzéteszünk egy meglepetést, reméljük azt is lelkesen fogadjátok majd. 
V&F

24. fejezet

*Valerie*

„Július 12.”

„Rettenetes volt nézni, ahogy próbálkoznak új életet élni, egymás nélkül. Valahol mélyen ez elborzasztott.” – Leila King

Az elmúlt két hónapban rengeteg minden történt velem, az újságok Justinnal és a leendő gyerekével voltak tele. Megpróbáltam a médiát kizárni az életemből, mert fájt amiket róla írtak. Nem az fájt a legjobban, hogy gyereke lesz, hogy összeköltözött Melanie-val. Ezekért talán büszke voltam rá, hiszen vállalta a felelősséget tetteiért. De amiket róla össze-vissza írtak, hazugságok voltak. Azt írták, hogy ez egy újabb kísérlet arra, hogy magára vonja a figyelmet, azt írták biztosan megőrült a hírnévtől. De a legnevetségesebb állítás az volt, hogy azért történt ez vele, azért csinálja ezt, hogy bosszút álljon rajtam. Rajtam akivel csak pár hétig látták együtt. Nevetségesnek éreztem, hogy én is belefolytam ebbe az egészbe. Leila szerint Justin teljesen megváltozott, meg sem ismeri, pedig ő látta már a legrosszabb formájában is. A lány pedig a legjobb barátom és legfőbb támaszom lett. Majdnem mindennap velem volt, ő volt az egyetlen ember akinek elmondhattam kétségeimet, félelmeimet és aki előtt nem kellett megjátszanom a szerelmes, boldog kismamát. Mert ezt tettem. Brandon barátnője voltam, minden hétvégén a családjával vacsoráztam, elmentem a kosár meccseire, szurkoltam neki. Az se érdekelt, hogy a volt iskolatársaim bámulnak és mutogatnak. Brandont se érdekelte. A meccsei végén mindig büszkén jött oda hozzám és csókolt meg. Pedig az iskolatársaink és a tanárink is azt gondolják, nem vagyunk normálisak, bolondok és felelőtlenek. S tényleg azok is voltunk, de megpróbáltuk vállalni a tetteinkért a felelősséget. Emlékszem a legtöbb lány kiakadt, hogy Brandon apa lesz és pont tőlem, de amitől a legjobban kikészültek az volt, hogy Brandonnak életében először komoly kapcsolata van. A szőke hajú srác rengeteget változott, odaadó, aranyos és hűséges srác volt. Mindenki azt mondja megváltoztattam. A nagymamája hálás volt nekem. De bűntudatom volt, hiszen a kapcsolatunkban én voltam a rossz zsaru. Mert amikor nem volt velem, Justin képeit néztem, rá gondoltam és sírtam. De amikor velem volt se voltam jobb, hiszen csókjai közben azt képzeltem, hogy Justin birtokolja az ajkaimat, hogy ő ölel magához. Szánalmas voltam, itt volt egy srác, aki velem akart lenni, engem akart, szeretett, azt akarta, hogy egy család legyünk a gyerekünkkel. De én egy másik srácra gondoltam egyfolytában, aki apa lesz. Egy másik nőtől. Bűnös voltam és önző. Úgy éreztem kihasználom az embereket, kihasználtam régen Justint, most pedig Brandon. Leilat rávettem arra, hogy hazudjon a legjobb barátjának. Nem engedtem neki, hogy elmondja még mindig szeretem őt, könyörögtem mondja neki azt, hogy boldog vagyok. De ez hazugság volt, nem voltam boldog, magányos voltam és összezavarodott. Biztonságra vágytam, de tudtam Brand hiába próbálkozik olyan keményen, mellette sosem fogom biztonságba érezni magamat.

A tükörbe néztem magam és én magam is meglepődtem a látványomon. Barna hajam hullámos, lágy loknikba omlott a vállamra, elegáns fehér, ezüst smink volt rajtam. Egy hosszú, tört fehér ruhát viseltem aminek a dekoltázsa alatt egy ezüst gyöngyökkel díszített csík volt. Karomon pedig egy hasonló gyöngyös karkötő villogott. Szépnek gondoltam magam, gyönyörű voltam. Hasam már hatalmas volt, így a ruha csak még jobban kiadta. De szépnek gondoltam magam.
-  Köszönöm – fordultam Leila felé, aki egyedül csinálta a hajamat és a sminkemet is, sőt ő maga vette meg a ruhámat is.
-  Te leszel a legszebb lány a végzős bálodon – mosolygott kedvesen. Odament a táskájához és kivett egy dobozt. A kezembe nyomta én pedig kérdőn néztem rá.
-  Nos tudom, hogy nem vagy mennyasszony, de azt szokták mondani, hogy kell az esküvőre valami új, valami kölcsön és valami kék. A ruhád az új, a karkötőd a kölcsön, ez pedig legyen a kék – mosolygott és kinyitotta a dobozt. Eltátottam a számat, egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amin egy apró kék virágos medál volt.
-  De miért? Én nem… - mondtam, meghatódtam.
-  Nem tőlem van – motyogta halkan. – Vedd búcsú ajándéknak. Azt akarja, hogy boldog legyél. Brandonnal, vagy nélküle, de minden jót kíván neked.
-  Szóval tényleg vége? Vegyem úgy, hogy ez a végleges búcsúnk? – kérdeztem zavartan és a kezemben tartott nyakláncot néztem. Nem értettem a cselekedeteit. Tudtam, hogy Leilát állandóan rólam kérdezi és még így is gondoskodik rólam, de nem akart beszélni velem, s találkozni sem.
-  Azt akarja, hogy felejtsd el és kezd új életet. Legyél boldog, büszke anya – mondta és óvatosan rám tette az ékszert. Nagyot sóhajtottam és bólintottam egyet.
-  Lassan le kéne mennünk, szerintem Brandon már rég minket vár – mosolyogtam halványan és felvettem a táskámat, hogy elindulhassak.
-  Várj, hadd készítsek rólad egy képet, biztos látni szeretne – mondta aztán készített egy utolsó képet rólam, Justinnak. Búcsúként.

A zsúfolt terembe ültünk egymást mellett Brandonnal, a kezemet szorította és egy percre se mozdult mellőlem. Már egy órája ott voltunk, de nem tudtam rá venni magam, hogy táncoljak. Brandonnak azt mondtam, hogy a tömeg miatt nem tudok. De hazugság volt, nem akartam. Végig Justin járt a fejembe, pedig az iskola leghelyesebb sráca ült mellettem.
-  Mondtam, hogy menj táncolj a barátaiddal, hiszen ez az utolsó bálod – mondtam mosolyogva. Megrázta a fejét és ivott egyet a pohár puncsából.
-  Ahogy neked is ez az utolsó, vagy veled táncolok vagy senkivel – mondta és egy puha puszit nyomott az arcomra.
-  Nem csak az utolsó, de az első is – motyogtam, aztán hirtelen a színpad felé kaptam a fejemet ahogy megjelent az igazgató. Tudtam, hogy a bálkirálynő és bálkirályt fogják kihirdetni. Brand is a jelöltek között volt. S persze a menő lányok.
-  Úgy is fogsz ma még velem táncolni – motyogta sunyin és ő is a színpad felé nézett. Kérdőn néztem rá, nem értettem. De éreztem, hogy tervez valamit.
-  Tisztelt diákok, tanárok és vendégeink! Mély tisztelettel jelentem be a Hamilton High School idei tanévének végzős bálkirálynőjét és bálkirályát – mondta ünnepélyesen, s kinyitotta az egyik borítékot. – A bálkirály pedig… Brandon Mead!
-  Gratulálok – mosolyogtam és a színpad felé löktem vigyorgó barátomat, aki még egy utolsót rám kacsintott. Megráztam a fejemet és a távolodó alakját néztem. Néztem ahogyan ráteszik a műanyag koronát, a kezébe nyomják a játékjogart.
-  A bálkirálynő pedig, a szavazatok 80 %-ával pedig… Valerie Lee! – ijedten s meglepődve néztem körbe. Aztán találkozott a tekintetem Brandonéval. Aki mosolyogva azt tátogta: Ez az ajándékom! Felnevettem, csak elintézte, hogy táncoljak vele. Kissé ijedt is voltam, de szerintem mélyen legbelül boldog. Ha csak egy kis időre is, de úgy éreztem magam, mint egy átlagos gimnazista lány. Nem egy terhes tinédzser voltam. A színpadon a fejemre tették a koronát és a kezembe adtak egy csokor virágot. Brandon óvatosan megfogta a kezemet és levezetett a színpadról. Ahogy a dal elindult a tömeg szétnyílt és középen teret csináltak nekünk. Szorosan karjaiba vont, s jobbra-balra lépkedtünk a zene ütemére. Az első közös táncunk jutott eszembe, ahol minden elkezdődött közöttünk.
-  Mondtam, hogy táncolni fogsz ma még velem – motyogta a fülembe és egy puszit nyomott a fülem mögé.
-  De hogy és miért? – kérdeztem és egy percre az irigykedő lányokra lestem. De nem akartam velük foglalkozni.
-  Miért? Mert megérdemled, gyönyörű, vicces, kedves lány vagy. Különleges vagy, te vagy a világom lerombolója. Mindent megváltoztattál – suttogta halkan én pedig lélegzet visszafojtva hallgattam. – Szeretlek Valerie.
Ledöbbentem, nem tudtam semmit se mondani, hazudni nem akartam. Ezért csak álszenten lábujjhegyre ereszkedtem és megcsókoltam. Mocskosan és bűntudattal áztatva csókoltam őt.


A bál után valami megváltozott bennem. Máshogy kezdtem nézni Brandonra, ő volt a jó és én a rossz. Elegem volt Justinból. Utálni akartam, elfelejteni. Brandoné akartam lenni, lelkileg és testileg is. Ezért döntöttem. A szobám árnyékában, az ágyamon hevesen csókoltuk egymást. Valami mást éreztem, mint az első alkalommal. Akkor rossznak éreztem magamat, de most. Jónak, éreztem minden tettünket. Lágyan simogatott és csókolt. Én pedig elvesztem. Véglegesen. Hagytam had tegyen, amit akart, s így történt az, hogy lefeküdtem vele. Felejteni akartam, de csak még mocskosabbnak éreztem magamat.

12 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Imádoom, és ez Justintól cuki volt.
    Sajnálom őket, majdnem elsítam magam.
    Remélem boldogok lesznek semsokára.
    xoxo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönjük, hogy írsz nekünk. Nemsokára minden kiderül. :)

      Törlés
  2. Sziasztok!
    Annyira szomoru volt ez a rèsz..
    Remèlem hogy valerie ès justin valahogy újra egymásra találnak majd:/
    Imádom siessetek a kövivel!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Kitudja :)
      Igyekszünk, köszönjük hogy írtál :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Ezzel most bajban vagyok, ugyanis Flóraa írja, de most eltűnt a látóhatárról. Amint utolérem, kiírom! :)

      Törlés
  4. Sziasztok!
    Ha van kedvetek nézzetek be a blogjaimba én is írok pár Justinos blogot!
    www.mebeforeyoujb.blogspot.hu
    www.coverup-whoweare.blogspot.hu

    További kellemes és sikeres blogolást! Nagyon jó a sztoritok!

    Üdv: Csenge K.

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok !:)
    Mikorra várható új rèsz?

    VálaszTörlés
  6. Elmaradt a rész... Gondoltam szólok😂☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg ég a fejem, de Flóra nélkül nem tudom befejezni a történetet és ő jön a 25. fejezettel, plusz még eggyel. Így nem tudom meddig, de várnotok kell, tényleg sajnálom! Valamiért eltűnt most, s elő kell kerítenem, hogy ezt legalább megírja! :)
      Amint ő lekörmölte a két részét, én is a maradék hármat és az epilógust, s már vége is! :)

      Törlés